Győztünk, de…

2011 június 8. | Szerző: László Ági |

A magyar válogatott 3:0-ra megverte San Marino legjobbjait, de nem osztom azokat a hangzatos címeket, hogy "magyar góleső" és a "lazán hozták a kötelezőt". A laza játék a két válogatott budapesti találkozóját jellemezte, ahol 8:0 volt a végeredmény, ezt nevezem én gólesőnek. Valljuk be őszintén, hogy nyövenyelősen győztük le a félamatőrökből álló, fennállásuk óta egyetlen győzelemmel rendelkező san marinói válogatottat, akit egy külföldi internetes weboldal Európa legrosszabb nemzeti tizenegyeként aposztrofál.

Bosszantó hibák jellemezték a válogatott játékát, Koman luftja, Laczkó labdakezelési és Vanczák helyezkedési hibái már-már bántóak voltak. Németh Krisztián többször is helyzetbe került, de ezek közül egyet sem váltott gólra, ennek oka a meccshiány. Az átigazolási időszak alatt remélhetőleg olyan csapatba kerül, ahol játszik is. Ősszel nagy szükség lesz Gera Zolira, Szalai Ádámra és Rudolf Gergelyre is. Örülni kell minden győzelemnek, de a mutatott játék a svédek ellen egy döntetlenre sem lett volna elég. Viszont a magyar szurkolók előtt le a kalappal, sokan elutaztak a meccsre, a találkozó elején felcsendülő magyar himnusz végét lehagyták a vendéglátók, de ők elénekelték, még a petárdázást is meg lehet nekik bocsájtani.