Egy tizes skálán ötösre osztályoznám az idei Európa-bajnokságot. Maradt bennem némi hiányérzet és egyáltalán nem tetszik az amerre a labdarúgás tart: nincsenek szabadrúgásgólok (Pirlo nevéhez fűzödött az egyetlen), kevés a távoli gól, egyre kevesebb szerep jut a csatároknak és egyre kevesebb gólt kell rúgni, ahhoz, hogy valaki gólkirály lehessen(2004-ben: 5 gólos a gólkirály, 2008-ban: 4 gólos a gólkirály, 2012-ben: 3 gólos a gólkirály). Minden elismerésem a spanyoloknak, de egyáltalán nem tesz jót a labdarúgásnak, hogy ekkora szakadék tátong a Spanyolok és a Többiek között (igaz, hogy a portugálok megszorongatták őket az elődöntőben, de az is kevésnek bizonyult). A stadionok nem teltek meg és még a finálé napján is lehetett jegyet venni a döntőre, ugyanis az ukrán szállások árai az egekbe szöktek.
A LEGNAGYOBB BLAMA: a sokak által döntőbe várt hollandok pont nélkül végeztek a B-csoport utolsó helyén.
A LEGJOBB MECCS: Svédország 2:3 Anglia, élvezetes, fordulatos találkozó volt, Danny Welbeck az Eb egyik legszebb és legtrükkösebb gólját lőtte.
AZ EB CSAPATA: Iker Casillas, —Philipp Lahm, Sergio Ramos, Mats Hummels — Vacláv Pilár, Andrea Pirlo, Andrés Iniesta, Alan Dzagojev —David Silva, C. Ronaldo, Mario Balotelli Szöv.kapitány: Paulo Bento
AZ EB LEGJOBB JÁTÉKOSA:
Andrea Pirlo – Igazi vezére volt a Squadra Azzurranak, nélküle szinte biztos, hogy nem jutottak volna döntőbe. Három találkozón is a meccs legjobbjának választotta az UEFA. Ő lőtte az Eb egyetlen szabadrúgásgólját. A negyeddöntőben az angolok elleni panenkás büntetője az Európa-bajnokság egyik legemlékezetesebb momentuma volt. Senki sem fedezte úgy a labdát, ahogyan ő és a passzai is élményszámba mentek.
