Hope Solo, az amerikai válogatott kapusa a jelenkori női labdarúgás egyik legismertebb arca és legnépszerűbb alakja. Pillanatnyi állás szerint 1,226,145 követője van a Facebook-on, mely napról napra, de inkább óráról órára növekszik. Csak összehasonlításul: az ötször a világ legjobb női játékosának választott brazil Marta 36,565 like-al rendelkezik. Solo nem a legkiegyensúlyozottabb családból származik. Korábban interjúkban hallhattuk őt erről beszélni, de hamarosan megjelenő önéletrajzi könyvében (A Memoir of Hope) is olvashatunk róla. Édesapja a vietnámi háborút is megjárt hajléktalanként tengette életét. Életmódja ellenére Hope mindig mély tisztelettel beszél róla, kiemelve: ő volt az, aki elindította őt a focihoz vezető úton. 

Solo csatárként kezdte pályafutását, nem is állt hadilábon a góllövéssel: 109 találat áll a neve mellett a korai évekből. Profi karrierje során megfordult Európában is, Svédországban (Kopparbergs/Göteborg) és Franciaországban (Lyon) is játszott. Jelenleg a Seattle Sounders csapatában véd. 2000 áprilisában debütált a nemzeti válogatottban és 2005 óta ő a jenkik első számú hálóőre. Bár 2007-ben volt egy komolyabb összetűzése az akkori edzővel, Greg Ryannel. A 2007-es világbajnokságon egészen az elődöntőig Solo állt az amerikaiak kapujában. A brazilok elleni elődöntőben Ryan a veterán Briana Scurrynek szavazott bizalmat. Az Egyesült Államok 4:0-ra kikapott, a meccs után Hope egy interjúban keményen kritizálta az edző döntését és a Scurry teljesítményét. Kirohanásában szerepet játszhatott, hogy a VB előtt halt meg az édesapja és emiatt érthető módon érzékenyebben reagált az edző döntésére. Egy időre ki is szorult a keretből. A 2008-as pekingi Olimpián már  Pia Sundhage ült a válogatott kispadján, nála újra Hope lett az elsőszámú kapus. Aranyéremmel térhetett haza, melyre a londoni Olimpián is megvan az esély, ugyanis már a legjobb 4 közé jutottak.