Női Bajnokok Ligája-döntő magyar játékossal

2013 május 23. | Szerző: László Ági

A sztárokkal teletűzdelt Lyon sorozatban a negyedik döntőjét játssza a német Wolfsburg ellen, akik első BL-idényükben  a fináléba jutottak. A meccset a Chelsea pályáján, a  Stamford Bridge-en rendezik és 20:30-tól élőben követhetjük a Eurosporton.
A női labdarúgás egyre népszerűbb: a tavalyi müncheni döntőt több, mint 50 ezren szurkolták végig az Olimpiai Stadionban és a londoni olimpia Wembley-ben rendezett fináléján is 80 ezren voltak, ami európai rekordnak számít.

A Wolfsburg első BL-idényében a döntőig menetelt és nekünk magyaroknak talán az a legfontosabb, hogy ebben nagy szerepe volt honfitársunknak, Jakabfi Zsanettnek. Az Arsenal elleni elődöntőben bokaszalag-szakadás miatt nem állhatott klubja rendelkezésére, de 4 gólpasszával így is második helyen áll a sorozatban. A Farkasok történetük első bajnoki címét is bezsebelték és utána a német kupában is diadalmaskodtak. Jakabfit a  Bundesligában az őszi idény legjobbjának választották.  Sajnálatos sérüléséből viszonylag gyorsan felépült. A május 19-i német kupadöntőben már 20 percet tudott játsszani, így jó esélyünk van arra, hogy látni fogjuk őt a Bajnokok Ligája-döntőjében.

A francia Lyont akár a női foci galaktikusának  is nevezhetjük, hiszen számos világklasszis játékos alkotja a keretüket. Az amerikai Megan Rapinoe például a 2012-es londoni olimpián aranyérmes lett a jenkikkel és a torna álomcsapatában is helyet kapott. A japán Ohno a 2011-es németországi világbajnokságon nagy meglepetésre aranyérmet ünnepelhetett a nemzeti csapattal (éppen a Rapinoe fémjelezte USA-t verték a fináléban). A svéd Lotta Schelint az utóbbi két évben hazája legjobbjának választották, a svéd válogatott egyik vezéralakja. A külföldieken kívül a francia nemzeti együttes krémje is a Lyonban rúgja a bőrt: Louisa Nécib, Camille Abily, Sonia Bompastor.
A Lyon sorozatban negyedik BL-döntőjét játssza, a legutóbbi kettőt meg is nyerte.

Esélyek: A fogadóirák a Lyont tartják a döntő egyértelmű esélyesének. Az Unibet fizet a legtöbbet a Wolfsburg sikere esetén: 8.00-as az odds, a gallok győzelme csekély bevételt ígér, csupán 1,33 a szorzó.
Hajrá Wolfsburg, hajrá Zsanett!

Videós összeállítás Zsanettről:

Zseniális kéziratok a tizenéves Fergie-fiókáktól

2013 május 22. | Szerző: László Ági

Fantasztikus kéziratokat közölt a Daily Mail a szinte még tinédzser David Beckham, Ryan Giggs, Gary Neville és Paul Scholes tollából. Az ifjú Vörös Ördögöket arra kérték, hogy vessék papírra  melyik meccsen teljesítettek jól és melyiken nem. Nézzük mit hagytak az utókorra.

Az akkor 17 éves Becks a Youth Cup döntőjének első meccsén nyújtott teljesítményét emelte ki. A Crystal Palace felett aratott 3:1-es győzelemből góllal vette ki a részét. A szurkolókat külön kiemelte. A helyesírás azonban nem tartozott az erősségei közé (“everthink”  “everything” helyett) . A finálé visszavágóján bemutatott produkcióját kritikusan és nyomdafestéket nem tűrően értékelte az idén visszavonuló középpályás. 😀 

 

A novemberben 40. életévét betöltő örökifjú Ryan Giggs sosem fényezte magát, olyannyira így volt ez pályája kezdetén, hogy semmit nem írt a pozitívumokhoz. 😀 A negatív részt bezzeg kitöltötte, kiemelve egy Oldham elleni vereséget. Leírta, hogy teljesen levették a pályáról és jó ha körülbelül kétszer ért labdába. 

 

Gary Neville jóbarátjához, David Beckhamhez hasonlóan a Crystal Palace elleni döntő első felvonását emeli ki. A Leeds csapatával játszott Youth Cup fináléjának másodikk mérkőzésén viszont nem tudta felvenni a játék ritmusát.

 

Az idei szezon végén másodszor és immáron végérvényesen a szögre akasztotta a csukáit Paul Scholes. Érdekes, hogy a jó dolgokat olvashatóan, szépen írta le, míg a rosszak leginkább egy macskakaparásra hasonlítanak. 🙂 Az FA-kupa elődöntőjének második meccsén a Millwall ellen nyújtott teljesítményt jónak ítélte, míg a Leeds ellen elveszített döntőt egyértelműen kudarcként élte meg. 

Vendégposzt: Hogyan lettem BVB-szurkoló, avagy a focitörzsfejlődés folyamata egy nő életében

2013 május 22. | Szerző: László Ági

Egyik kedves olvasóm, a Borussia Dortmund hű szurkolója, Kovács-Bodaki Zsuzsa korábban jelentkezett már egy élménybeszámolóval a blogomon. Áprilisban helyszíni élménybeszámolót írt a Dortmund-Málaga BL-negyeddöntőről, ami a sárga-feketék drámai továbbjutását hozta. Jürgen Klopp legénysége az elődöntőben a Real Madridot is búcsúztatta és a május 25-i döntőben a Bayern Münchennel csap össze. Zsuzsa arról írt, hogy hogyan ejtette rabul a szívét a BVB.

Születtem egy Vas megyei településen, bölcsőm valószínűleg barna bőrrel volt kibélelve (lévén akkor  a focilabdák még nem fehérek, pöttyösek Uram bocsá’ magenta-színűek voltak). Az első szavaim egyike állítólag  Tichy Lajos neve volt -na jó, ez nem igaz, de jól hangzik-, de meg kell hagyni Tichy Lajosnak nagy szerepe volt az érzelmi fejlődésemben. Négy évesen ugyanis halálosan szerelmes voltam a Lajosba és még halálosabban meg voltam sértődve, mikor egy Lehoczky Zsuzsa nevű nő elrabolta tőlem. Csak, hogy érzékeltessem mekkora hatással volt családomra a tűz, mellyel égtem Lajosért: Mikulásra kaptam egy műanyag focista-babát, melynek a mellére rá volt írva: Tichy! Persze anyukám kézzel írta rá, de nekem  ez nem számított, volt egy Tichym és kész! Kicsit furcsállottam ugyan, hogy a babának piros meze volt és kék nadrágja, tudtam én már akkor, hogy  piros-fehérben kéne lennie, de ezt a problémát is elintéztem egy kézlegyintéssel. Ugyan már, lényeg, hogy van egy Tichym! Ezek után érdekes, hogy soha nem lettem Honvéd-szurkoló. Tichy visszavonult, meg,hát nálam is jöttek-mentek a pasik, óvodás korban így van ezzel az ember. Annyira már a druszámra sem haragudtam, néha még azt is elismertem, hogy tud énekelni.

A történethez tartozik, hogy rengeteget jártam meccsre. Hol a helyi focicsapat rangadóira vittek a fiúk a családból, hol apámat kísértem el vidékre, lévén játékvezető volt az öregem. Mondjuk ,néha jobb lett volna ezeken a meccseken  inkább kisegérnek lenni, mert bizony előfordult, hogy megkergettek minket, vagy éppen apám fején törték szét a partzászlót, no, de faluhelyen gyorsan beizzik a maligán, nem vettük rossz néven, hozzátartozott a focihoz.

Nagyon gyorsan megtanultam Orth, Schlosser,az aranycsapat játékosai, Sándor Csikar, Albert Flóri, Rákosi Gyuszi, sőt Stanley Matthews nevét apámtól. Hat évesen már ismertem a lesszabályt, tudtam, hogy a labdának teljes terjedelmével át kell haladni a gólvonalon  és még rengeteg fociszabályt,ami okvetlen szükséges egy gyereklány fejlődéséhez. Teltek-múltak az évek , változatlanul jártuk a meccseket, Tv is lett, ahol néztük az  NB 1 nagyjait. Hamarosan belépett az életembe az Új Isten, egy olyan játékos személyében, akit tudvalévőleg nem a szépségéért szerettünk. Ha ő megiramodott a jobb szélen a hihetetlenül vékony lábain, a védők és kapusok hamarjában elmorzsoltak 2-3 rózsafűzért, általában hiába. Az 1979-80-as bajnokságban 36 góllal lett magyar gólkirály! Uram Isten, az a ’76-os 8:3, ahol ő maga ötöt ragasztott a Fradi hálójába! Hát persze, hogy mindenki tudja kiről van szó! Fazekas “Kapa” Laci. Az ő személye jó darabig meg is határozta a “klubbéli hovatartozásomat”.Hányszor kiabáltam a Megyeri úton, hogy “táncolj Törő”! Közben azért a férjem által megfertőződtem egy kis SBTC  vírussal is, Lakat Karcsi bácsi csodacsapatával!

Történetemben lassan eljutok az 1987-es évig, ami vízválasztó lett az életemben. Kis családommal úgy döntöttem, hogy otthagyunk csapot-papot, mit Csokonai Vitéz Mihály és úgymond , nincs rá szebb kifejezés, disszidálunk (bizony-bizony mélyen tisztelt fiatal olvasóm, akkor még nem úgy volt, hogy fogom magam és elmegyek külföldre dolgozni). El is jutottunk Németországba, a Bundesliga hazájába. Soha rosszabb dolga ne legyen egy fociőrültnek. Ráadásul olyan helyen telepedtünk le, ahol ötven kilométeres körzetben játszott  a fél Liga. Köln, Düsseldorf, Mönchengladbach, Gelsenkirchen (grrrr…), Leverkusen, Dortmund. Akkoriban még léteztek olyan egzotikus, ma már csak szép emlékekben élő csapatok, mint például Bayer Uerdingen, vagy FC Wattenscheid. Arra konkrétan emlékszem, hogy az 1987-88-as bajnokságot a Werder Bremen nyerte és (óh be szép hír), kiesett a Schalke. 

Azt ugye tudjuk valamennyien, hogy az ember nem kezd csak úgy  szurkolni egy csapatnak. Ennek hosszú folyamata van, a legtöbb családban apáról fiúra száll, mint a népmese. De mit tegyen az ember lánya, ha már túl van azon a koron, amikor még a szülei hatni tudnak rá (megjegyzem, nálam ez sem működött, mert a család férfitagjai több generáció óta fradisták), no,de Fradi vagy Bayern szurkoló bárkiből lehet! Úgy könnyű,ha annak a csapatnak adja el a lelkét az ember, aki folyamatosan bajnok, vagy éppen bajnokság közelében van!  Azt tudtam, hogy a Bayern München szóba sem jöhet…messze is van, nem is szimpatizálok velük. Elég gyorsan kezdtem el ingadozni az akkor Pierre Littbarski vezette 1. FC Köln és a kedvenc színösszeállításomat viselő szimpatikus,Thomas Helmert, Michael Rumenigget, vagy éppen a jelenlegi manager  Michael Zorcot (aki ráadásul még druszám is, hiszen Susi a beceneve) felvonultató dortmundi csapat között.  Lehet, ha nem jön az 1997-es BL-döntő a Juventus ellen, Puhl Sándor bíráskodásával, még mindig én lennék a Nagy Ingadozó. De jött és volt és onnantól kezdve meghatározta az életemet. Már persze a focidrukker életemet.  Egy meccs, ami nyomot hagy, amit  többé nem tudsz feledni. Emlékezzünk csak, hogy is volt? Az  1. félidőben vezet a BVB a sokkal esélyesebb Juve ellen 2:0-ra. Mindenkiben meghűl a vér,mikor Del Piero a 60. perc környékén szépít . Uram atyám, még nagyon sok van hátra!  Aztán a 70. percben a dortmundiak akkori mestere, Ottmar Hitzfeld, Chapuisat helyére beállít egy 21 éves zöldfülűt, Lars Rickent. A kölök úgy 10 másodperce van a pályán, mikor Möllertől kap egy labdát a felező vonalnál, megiramodik vele és  17 méterről , az elé kifutó Peruzzi feje fölött átemeli a labdát. Ennyi, 3:1! Szerintem Peruzzi álmatlan éjszakáinak neve van és úgy hívják: Lars Ricken!

Szóval, ez az élmény döntött. Azóta nekem nem létezik más csapat, csak a BVB. Hogy is mondta Minarik Ede a Régi idők focijában? KELL EGY CSAPAT! Nekünk van egy, úgy hívják, hogy Ballspielverein Borussia 09 e. V. Dortmund. Die Liebe, die echte Liebe.