Sir Alex Ferguson visszavonul – Vendégségben a Digi Sportnál

2013 május 9. | Szerző: László Ági

Tudtam, hogy egyszer bekövetkezik, mégis furcsa volt hallani: Sir Alex Ferguson 26 és fél év után feláll a United menedzseri székéből. Az a nagy megtiszteltetés ért, hogy a Digi Sport Reggeli Start c. műsorában beszélhettem a futballtörténelmi eseményről és szeretett csapatom, a Manchester United jövőjéről. A legfontosabb, hogy megőrizze a klub a szelllemiségét: saját nevelésű fiatalokkal és tehetséges játékosokkal vegyítse a rutint. Bár egy másik csapat jelmondata, de a United is ‘több, mint egy klub’. Sir Alex mindenesetre ott lesz a háttérben és segíti az utódja munkáját. A képre kattintva megnézhetitek a beszélgetést:

Képek a műsorból:

Miroslav Klose, a modernkori labdarúgás lovagja és a történelmi gólok szerzője

2013 május 6. | Szerző: László Ági

Miroslav Klose a Lazio történetének első olyan játékosa, aki egy bajnokin ötször tudta bevenni az ellenfél kapuját. A góljain kívül sportemberi nagyságáról is tanúbizonyságot tett az idei szezonban, melyet Fair Play-díjjal jutalmaztak.

Manapság az olyan játékosoknak jár a legnagyobb rivaldafény, mint Mario Balotelli, akiről nagyjából az a legszolidabb hír, hogy megváltoztatta a haja színét. Legutóbb pedig azzal kavart nagy botrányt, hogy a barátnőjét felajánlotta a Real Madrid focistáinak, ha sikerül BL-döntőbe jutniuk. Nem meglepő módon a következő napon már azzal voltak tele a lapok, hogy véget ért a románcuk. Miroslav Klose pályafutását nem jellemzik botrányok,  körülötte sosem forr a levegő, mégis beírta magát a futball történelemkönyvébe. Első válogatottbeli fellépésén (2001: görögök elleni vb-selejtező) góllal jelezte, hogy jó döntés volt neki meghívót küldeni. Második Nationalelfbeli szereplésekor erre csak ráerősített: újfent betalált (Albánia volt az ellenfél).

 A 2002-es világbajnokságon robbant be a köztudatba, ahol 5 fejes gólja  ezüstcipőt ért számára. Szaud-Arábia ellen megszerezte a vébék történetének első fejesekből álló mesterhármasát. Németországgal bejutott a fináléba, de ott alulmaradtak a brazilokkal szemben. A 2006-os németországi vébén is 5 találatot szerzett, mellyel kiérdemelte az aranycipőt és bekerült a torna álomcsapatába. A 2010-es tornán 4 góljával újra ezüstcipővel gazdagodott.

14 találatával a világbajnokságok törtetének második legeredményebbje (holtversenyben Gerd Müllerrel, a 15 gólos Ronaldo mögött).

Klubcsapataiban nem nyújtott annyira kiemelkedőt, mint a válogatottban, de szégyenkezésre nincs oka. Legjobb szezonja a 2005-06-os volt, amikor is 26 Bundesliga-találkozón 25-ször zörgette meg az ellenfelek hálóját a Werder Bremen támadójaként és 16 asszisztot is kiosztott. 2006-ban kétség sem férhetett hozzá, hogy Németországban az év labdarúgójának választották (aranycipő és álomcsapatbeli tagság a vébén, gólkirályi cím a Bundesligában).

A Werder Bremenben nyújtott nagyszerű teljesítménye több topcsapat érdeklődését is felkeltette, végül a Bayern Münchenben köttött ki. A bajoroknál nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerette volna és a több játéklehetőség reményében átette székhelyét Olaszországba, a Lazio csapatához. Első szezonjában (2011/12) rögtön letette névjegyét: 13 góllal csapata házigólkirálya lett és 7 gólpasszt is kiosztott. A Biancocelesti hívei mégjobban a szívükbe zárták, amikor a Derby della Capitalén ő lőtte a győztes gólt a 93.percben (Lazio 2:1 Roma).

Második idényében 15 gólnál és 2 asszisztnál jár. A Bologna ellen ötször volt eredményes, mellyel a Lazio történetének első olyan játékosa lett, aki egy bajnokin öt gólig jutott. Ráadásul Klose az 1985–1986-os szezon óta az első játékos a Serie A-ban, aki öt gólig jutott egy meccsen (akkor a Roma játékosa, Roberto Pruzzo mondhatta ezt el magáról).

És hogy miért neveztem őt a cikk címében a modernkori labdarúgás lovagjának? 2005-ben a Werder Bremen játékosaként nem volt hajlandó elvégezni egy tizenegyest, amit szerinte igazságtalanul ítélt meg csapata javára a játékvezető. Sportszerű cselekedetéért Fair Play-díjat kapott. 2012. októberében újfent bizonyította emberi nagyságát: egy Napoli elleni bajnokin kézzel továbbította a labdát a kapuba. A találatot töröltette a bíróval. A gesztusért pályafutásának második Fair Play-díját kapta. Később így magyarázta tettét: “A bíró megkérdezte tőlem, hogy kézzel értem-e a labdához. Bevallottam, hogy igen, ez volt a legkevesebb. Sok fiatal nézi a meccseinket a tévében, s nekik mi példaképek vagyunk” – indokolta utóbb őszinteségét a csatár.

A labdarúgásnak mindig szükség lesz olyan igazi grál lovagokra, mint Miroslav Klose.

QPR, a nagy shoppingoló

2013 május 3. | Szerző: László Ági

A QPR olyannyira belefeledkezett a nagy shoppingolásba, hogy kiesett a másodosztályba.

Az AirAsia Légitársaság tuljadonosa, Tony Fernandes 2011. augusztusában lett a klub elnöke, miután megvásolta Bernie Ecclestone és Flavio Briatore részvényeit. Azóta több, mint két csapatra való új játékos érkezett a Loftus Roadra és Harry Redknapp személyében a negyedik menedzserét fogyasztja a kék-fehér alakulat.  Nem kellett hozzá pro licence, de még nagy jóstehetség sem, hogy a Premier League idei szezonja előtt a kiesőhelyre tippeljem a QPR-t. Aki játszott már a Football Manager nevezetű játékkal az tudja, hogy a túl nagy bevásárlás finoman szólva is rombolja a csapategységet és nem 28 új játékosról beszélek (ennyien érkeztek kölcsönbe vagy végleg Fernandes regnálása óta), hanem 4-5 futballistáról. Nézzük milyen játékosmozgások történtek, ami bizonyára folytatódik, mivel nem mindenki tart a londoni klubbal a másodosztályba.  Egy biztos, a menedzser Harry Redknapp követi a csapatot a Championshipbe is.

Joey Barton (ingyen): A nem éppen angyali viselkedéséről ismert Barton volt Tony Fernandes első igazolása. Jelenleg kölcsönben “garázdálkodik” az Olympique Marseille csapatánál és azt nyilatkozta, hogy szívesen maradna Franciaországban.

Luke Young (az átigazolás összege nem ismert): A hétszeres angol válogatottat védő az Aston Villától érkezett. A rutinos védőnek kezdetben sok hasznát vette a csapat, de az idei szezonban makacs csípősérülése miatt egyszer sem lépett pályára.

Armand Traore  (£1.2m): Az Arsenaltól érkezett és állandó kezdőnek számít, de teljesítménye  ingadozó.

Shaun Wright-Phillips  (£2m): A Sportsmail az egyik legnagyobb csalódásnak nevezte. Van benne valami, ugyanis első PL-szezonját gól nélkül zárta és idén sem jobb a helyzet az egy rúgott góllal.

Anton Ferdinand (£2,5 m): Jelenleg Törökországban, a Bursasport együttesénél szerepel kölcsönben. QPR-s  pályafutásának legemlékezetesebb momentuma a John Terryvel történt rasszista-incidens.

Jason Puncheon (kölcsön): A Southamptontól érkezett kölcsönbe és ez sem volt egy sikertörténet: mindössze kétszer jutott szóhoz csereként és azóta vissza is tért a Szentekhez.

Nedum Onuoha (£3m): Korábban az angol U-21-es válogatottban is pályára lépő hátvédet a Manchester Citytől szerződteték, de jelentős formahanyatlással küzd mióta a csapathoz került.

Djibril Cissé (£4m): Kezdetben jól alakultak az extravágáns futballista dolgai (góllal debütált). De kutyából mint tudjuk nem lesz szalonna, ennek megfelelően első öt meccsén két piros lapot gyűjtött be. Nem is bánkódtak a klub képviselői, amikor idén januárban a katari Al Gharafához került kölcsönbe.

Bobby Zamora (£6m): Nagy szerepe volt abban, hogy a QPR tavaly megmenekült a kieséstől: 7 gól, 8 assziszt. Az idei szezonban csipősérülés hátráltatja.

Samba Diakite (£3.5m): Az előző szezonban ő is segített a klubnak a bentmaradásban, idén azonban alig kap szerepet.

Federico Macheda (kölcsön): A Manchester Unitedtől érkezett kölcsönbe, de nem kapott túl sok lehetőséget és sérülés is hátráltatta. Jelenleg a Stuttgart kölcsönjátékosa.

Taye Taiwo (kölcsön): Nagy reményekkel érkezett a balbekk, de ő sem váltotta meg a világot és már át is tette a székhelyét Kijevbe.

Andy Johnson (ingyen): 2012.szeptemberében súlyos sérülést szenvedett és a szezon végéig harcképtelenné vált, így nem is volt lehetősége bizonyítani.

Ryan Nelsen (ingyen): A kevés sikertörténet egyike: a tavalyi szezonban a csapat legjobbjának választották. Az idei év elején azonban elhagyta a klubot, hogy új vizekre evezzen: az MLS-ben szereplő Toronto FC edzője lett.

Stephane Mbia (£5m): 2012. nyarán érkezett Marseille-ből és állandó kezdőnek számít. Az Arsenal ellen egy durva szabálytalansággal vétette észre magát: hátulról szállt bele Thomas Vermaelenbe és egyből kiállították, 3 meccses eltiltás lett a ‘jutalma’.

Robert Green (ingyen): A hálóőr az ésszerűtlen igazolások legnagyobb áldozata. 2012.nyarán érkezett a West Hamtől és mindössze 3 meccsen védett, miután Mark Hughes leigazolta Júlio Césart és ezzel Green a kispadra szorult.

Park Ji-Sung (£2m): A szezon elején a Manchester Unitedtől érkezett dél-koreai többekhez hasonlóan nem találja önmagát a QPR-nál. Három assiszt szerepel a neve mellett, gólt nem szerzett. Elképzelhető, hogy az amerikai profi labdarúgó-bajnokságba szerződik.

Junior Hoilett (£4m): A kanadai támadó is nagy reményekkel érkezett a nyáron, de a többséghez hasonlóan ő sem váltotta meg a világot. Mindössze 2 góllal és gólpasszal jelentkezett a bajnokságban.

Esteban Granero (£3.5m): Spanyol bajnokként érkezett a Real Madridtól és nem alaptalanul vártak sokat tőle. Egyetlen góljával és legtöbbször csalódást keltő játékával ő is hozzájárult a kieséshez.

José Bosingwa (ingyen): A Chelsea-től érkezett jobbhátvéd nem tartozik a szurkolók kedvencei közé, ugyanis vígan nevetgélt, miután biztossá vált, hogy a QPR a következő szezont a másodosztályban kezdi és arra is volt  példa, hogy nem volt hajlandó leülni a cserepadra.  

Júlio César (ingyen): Azon kevesek közé tartozik a brazil kapus, akik jó teljesítményt nyújtottak az új igazolások közül. Így várható volt, hogy nem tart a QPR-ral a Championshipbe. Többek között az Arsenal és a Liverpool is bejelentkezett érte.

Fabio Da Silva (kölcsön): Rafael ikertestvére a Manchester Unitedtől érkezett kölcsönbe az idény végéig, de nem volt gyümölcsöző ez az ügylet sem.

Loic Remy (£8m): Bátran kijelenthetjük, hogy klub legjobb igazolása volt a francia játékos. 5 góljával (Taarabttal holtversenyben) a csapat legeredményesebbje. Engem nagyon meglepett, hogy az Olympique Marseilleből nem egy topcsapathoz vagy legalábbis egy masszív középcsapathoz került. Bizonyára a nyáron sor kerül erre.

Chris Samba (£12,5m): Klubrekordot jelentő összegért érkezett a londoni csapathoz az Anzsi Mahacskalától. Harry Redknapp rendkívül boldog volt, hogy sikerült leigazolni a kongóit: “Chris pontosan olyan, amilyenre szükségünk van, szörnyeteg a pályán. Remek a levegőben, gyors és mindkét tizenhatoson belül elképesztően játszik” Mint tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat.

Tal Ben Haim (ingyen): 2013 januárjában érkezett, rövid lejáratú szerzdődést kötöttek vele. Két bajnoki találkozón jutott szerephez.  

Yun Suk-Young (az átigazolás összege nem ismert): A dél-koreai játékos 2013. januárjában érkezett, de még nem lépett pályára.

Jermaine Jenas (az átigazolás összege nem ismert): 2013. januárjában érkezett a Tottenhamtől és nem bizonyult rossz igazolásnak: 10 meccsen 2 gól a mérlege.

Andros Townsend (kölcsön): Korábban dolgozott Harry Redknap kezei alatt a Spursnél és jó húzásnak bizonyult a kölcsönvétele: 9 meccs/2 gól, 2 assziszt.