Ma ünnepli 40. születésnapját Ryan Giggs, aki olyan dolgot tett le az asztalra, ami egyedülálló és közel megismételhetetlen. Elég csak belegondolni abba, hogy mostani csapattársa Phil Jones vagy éppen Adnan Januzaj még meg sem született, amikor Giggsy debütált a Manchester Unitedben (1991. március 2-án, az Everton ellen). Tudása talán egy egész csapattal felér, de az eredményei biztosan: több bajnoki trófeája van, mint a Chelsea-nek és ugyanannyi, mint az Arsenalnak.
Lehet azt mondani, hogy szentimentális típus vagyok, de én úgy gondolom, hogy minden klubnak szüksége lenne egy Ryan Giggsre. A Manchester United szurkolói nagyon szerencsések, ahogy például az Inter drukkerei is, nekik ott van Zanetti, aki szintén betöltötte a 40-et.
Ők legendák. Ikonok. Hősök. A szurkolók számára szinte SZUPERHŐSÖK!
Mint Superman, vagy Vasember.
A labdarúgás szuperhőseinek is van jellegzetes maskarája, ahogyan a képregényes alteregóiknak is. SuperGiggs például vörösben hajtja végre legendás hőstetteit. Mellkasán azonban nincs csicsás logó, ő a szíve fölött hordja címerét. De ettől még nem szabad alábecsülni őt, hiszen fegyvertára tele van különleges képességekkel, ami holmi hétköznapi focistának nem adatik meg: emberfeletti játékintelligenciája, mesteri passzai kiemelik a tömegből. És lassan kezdem azt hinni, hogy a teste sem öregszik: 40 évesen is a legmagasabb szinten játszik. Gondoljunk csak a walesi varázsló Leverkusen elleni Bajnokok Ligája-meccsére, amikor közel 11 kilométert futott, átadásai élményszámba mentek, különösen a Naninak adott asszisztja. Ez volt pályafutásának 1021. tétmérkőzése.
Srácok… szuperhősök ugye nem vonulnak vissza?
(A kép forrása Yuschaf oldala a deviantarton)
