Helyszíni élménybeszámoló a dortmundi csodáról

2013 április 10. | Szerző: László Ági

Rendhagyó bejegyzés következik. Egyik kedves olvasóm, Kovács-Bodaki Zsuzsa abban a szerencsés helyzetben volt, hogy élőben látta a dortmundi csodát a Bajnokok Ligája-negyeddöntőjé­ben.
A “poroszok” által bemutatott hihetetlen fordítás kedvenc csapatom, a Manchester United ’99-es BL-döntőjét idézte. Az ilyen pillanatokért lehet csak igazán szeretni ezt a sportágat. No de nem szaporítom tovább a szót, jöjjön Zsuzsa beszámolója képekkel illusztrálva, amit ezúton is köszönök neki!

Április 9-én este, lelkemet és testemet is szép sárga-fekete ünneplőbe öltözve elindultam Dortmundba, a Borussia Dortmund-Malaga BL negyeddöntőre. Abba a Dortmundba, ahol a BVB nem csak egy focicsapat, hanem egy életforma, szinte vallás. Minden körülöttük forog, nem találni olyan sarkot, sem a kül- sem a belvárosban, ahol valami ne emlékeztetne a csapatra. Persze, ha kicsit a focin túlra tekintünk, megértjük a miértet. Ruhr-vidék, bezárt bányák és üzemek, magas munkanélküliség, a város egyetlen öröme a sárga-feketék, akik az utóbbi időben valóban sok boldogságot okoztak a híveiknek. Igaz, a bajnokságban húsz ponttal lemaradva a Bayern Münchentől “csak” másodikak a tabellán, de üsse kő, majd jövőre javítunk.

Viszont a BL-ben még veretlen a csapat, olyan együtteseket utasított maga mögé és lett csoportelső a selejtezőben, mint a Real Madrid, Manchester City vagy a nagy múltú holland Ajax Amsterdam. A tizenhat között is könnyedén letudta a Donyecket. És most itt állok a szentély, az Signal Iduna Park előtt, hogy megnézzem a Malaga elleni negyeddöntő visszavágóját, melynek első meccsét Malagában csak 0:0-ra hoztuk. Veszélyes állapot! Ha kapunk egy gólt, arra kettővel kell felelni. A jegyem a híres, a helyiek által imádott, a vendégcsapatok által rettegett Süd Tribünre, a sárga-fekete falra szól. Itt már másfél órával hamarabb  hangolnak a legények, két vezérszurkoló egy pulpituson állva énekel, űzi-hajtja a szurkolókat. Még csak körülbelül tízezer ember foglalta el a helyét, de olyan a hangzavar, mintha már a megengedett 65000 szurkolna. A maréknyi, úgy 5000 malagait számláló vendégszektornak esélye sincs.

20:40, bevonulnak a csapatok, a hangorkán szinte elviselhetetlen. Magával ragad, muszáj neked is részt venned, énekelni, fütyülni, idegen emberekre rámosolyogni, azzal a bennfentes mosollyal, hogy “igen, mi itt vagyunk, mi vagyunk a kiválasztottak”.

20:45, a labda elindul 90 perces útjára. Én még egy kicsit mindig hitetlenkedve nézek magam elé, nem igazán akarom elhinni, hogy itt vagyok, de aztán a valóság felébreszt. Rosszul játszunk. Az első 15 percben szinte nem jutottunk túl a felezővonalon. A malagaiak nagyon felkészültek belőlünk, megfojtják a játékunkat, olyan szorosan védik az embereinket, hogy szinte levegőhöz sem jutnak. Aztán a 25. percben bekövetkezik az, amitől tartottunk. Joaquín megszerzi a vezetést a vendégcsapatnak. Egy pillanatra megfagy a levegő a stadionban, de tényleg csak egy pillanatra. A következő másodpercben újra sok ezer torokból zeng a “Heja Borussia”. A játék képe még mindig nem változik jelentősen. Szenvedünk, rengeteg az eladott labda, idegesen játszunk. Én magamban fohászkodom, hogy legalább egyenlítsünk ki a szünet előtt. Robertünk, a Lewandowski meghallja imáimat és szinte a semmiből egyenlít a 40. percben. Kifújom magam, ez nagyon kellett.

Még 45 perc, még annyi időnk van, hogy legalább egy gólt rúgjunk és 15 év után újra bejussunk a legjobb négy közé a Bajnokok Ligájában. Győzni kell, a döntetlen nem elég! Jobban játszunk, de ez még mindig nem az én csapatom, még mindig nem azt a focit játszuk amivel megszerettettük magunkat Európával. Igaz, van néhány helyzetünk, de azokat pazarlóan elpuskázzuk. Nézem a stadion óráját: már csak 15 perc, már csak ennyi időnk van. Aztán nyolc perccel a vége előtt a hidegzuhany. Eliseu egy kontrából újra vezetést szerez a vendégeknek. Úgy érzem magam, mint akit fejbe vertek. Kiszárad a torkom, legszívesebben sírnék. A 86. percben már csak az jár az eszemben, hogy a kocsim a két kilométerre lévő parkolóban áll, ugyan minek várjam meg a végét, ennek a meccsnek és a továbbjutásnak úgyis annyi. Elindulok lefele, de egy fél emelettel lejjebb hívogat egy jó kis hely, ahonnan belátom az egész stadiont. Megállok, látom, hogy öt perc a ráadás, öt perc az élet. Ebben a pillanatban Hummels előrevág egy labdát, egészen az ötösig, Santana még elpasszolja, de Marco Reus időben érkezik és kiegyenlít. Vérnyomás 220, pulzus 140. Nem egészen egy percen belül hatalmas tumultus a malagai kapu előtt, mindenki csinálna valamit. A malagaiak felszabadítanának, a dortmundiak megpróbálják valahogy a kapuba juttatni a labdát. Anyááááám! Santana hosszú lába győz, valahogy a vonalon túlra tolja a golyót. A stadion felrobban, hihetetlen hangorkán, ölelkező emberek, sírás-nevetés.

Továbbjutottunk! Mi jöhet még? Mi tudja ezt még fokozni? Real? Barca? Bayern? Mindegy, jöjjön, akinek jönnie kell, mi és a csapat felkészülten várunk mindenkit. Egy biztos, életemben már sok focimeccsen voltam, de ez a mérkőzés örökre beívódik az emlékezetembe.

Az autómmal fél óráig tartott, míg kijutottam a parkolóból, no de kit érdekelt ez kérem?

Esélylatolgatás: Dortmund – Málaga

2013 április 9. | Szerző: László Ági

A BL-negyeddöntő mezőnyének két üde színfoltja az első meccsen 0:0-ás döntetlent játszott. Dortmundban, aligha ‘ússza’ meg kapott gól nélkül a spanyol gárda.

Az a csapat, amelyik idegenben döntetlent ér el a Real Madrid ellen, illetve otthon legyőzi őket és veretlenül végez a ‘halálcsoport’ élén (2.Real Madrid, 3.Ajax, 4. Man.City) az megérdemli, hogy ott legyen a Bajnokok Ligája elődöntőjében! Már a Reggeli Start stúdiójában is kifejtettem múlt héten, hogy a Dortmund a titkos esélyesem és az ő végső sikerükért szorítok. Tudatos építkezéssel jutottak el odáig, ahol most vannak. Saját nevelésű technikás játékosaik, szenvedéyes edzőjük és nagyszerű közönségük van. Utóbbi a 12. játékos szerepét tölti be és ez nem csak rizsa. Nem szeretném elvitatni a Málaga érdemeit, mert megsüvegelndő, hogy idáig eljutottak. De nem látok sok esélyet a továbbjutásukra, ráadásul két játékosuk is eltiltott. Egyikük épp a csapatkapitányuk, Weligton. Idegenbeli mérlegük sem túl fényes: mindössze egyszer tudták vendégkként bezsebelni a győzelmet a BL idei szezonjában (Anderlecht 0:3 Málaga).

A kulcs a Dortmund helyzetkihasználása lesz: az első meccsen is akadt lehetősége Lewandowskinak és Götzének is, de akkor a lábukban maradt a gól. Úgy érzem, hogy ma legalább kétszer lesznek eredményesek a Klopp-legények.

Tipp a végeredményre: 2:0

Esélylatolgatás: Galatasaray-Real Madrid

2013 április 9. | Szerző: László Ági

A Real Madrid sima 3:0-ás győzelmet aratott az első meccsen a Bernabéuban. Bár volt egy-két véleményes szituáció és a játékvezető a törökök kárára tévedett. Egy ilyen eset után kapott sárgát színészkedésért Burak Yilmaz a Galata gólzsákja, aki emiatt kénytelen kihagyni a visszavágót. Nagy veszteség ez Fatih Terim együttesének, mivel csapata 11 BL-góljából nyolcat Burak Yilmaz szerzett. Vezére nélkül nem lesz egyszerű dolga a hazaiaknak, illetve az isztambuli pokol is tévhitnek bizonyult az idei szezonban. Mindössze egy meccset tudtak megnyerni a Türk Telekom Arénában a BL-ben. Idegenben eredményesebbek voltak. Inkább rájuk ró terhet a ‘pokol’. Mourinho elmondása szerint őket viszont csak doppingolja a közeg: „Tele lesz a stadion meglehetősen vehemens drukkerekkel, és bár az atmoszféra vélhetően félelmetes lesz, az ilyesmi engem és a játékosaimat általában feldobja.”

Minden attól függ, hogy a Királyi Gárda mekkora lendülettel veti bele magát a meccsbe. Amennyiben ők szerzik az első gólt, a törökök végképp búcsút inthetnek elődöntős álmaiknak. Ha Drogbáék a találkozó elején betalálnak, akkor még él a remény…

Tipp a végeredményre: 0:2